A betegség- biznisz legújabb területe: Alzheimer kór

A testünk átmeneti, egy rövid ideig működik, majd hanyatlani kezd. Egyes filozófiák úgy tekintenek rá, mint egy gépre- szanszkritul yantra. Megszületik, növekszik, egy ideig stagnál, majd hanyatlani kezd és végül elenyészik. A lét- görbéje nagyon hasonlít egy vállalat felívelésére, virágzására és hosszabb- rövidebb ideig tartó hanyatlására. Míg végül a testhez hasonlóan a történelemben sok vállalat is a feledés homályába merült. Maradva a filozófiánál: ez a lét örökös körforgása.

Mit akarok mondani? Korunk embere a hatványozott tempójú anyagi- gazdasági fejlődés, valamint az ebből fakadó életmód változások hatására elveszítette kapcsolatát múltjával, őseivel, gyökereivel; saját személyiségének alapját veszítette és őrültként rohan valahová. Rohanás közben olyan eszmék tüzelik, mint pénzkeresés az önfenntartásra, gyarapodás, verseny, csak hogy a "pozitívakat" említsük. Mert ezeknek vannak a gyakorlatban mélyebb és sötétebb színtónusú vetületei is, mint a kiégés, motiválatlanság, állandó fáradtság, csalódások, semmire nincs idő, kiszolgáltatottság stb.

Kinek áll érdekében boldogtalan és agyonhajszolt életet élni? Ki akar a munkahelyen kíméletlen robotba merülni? Ki ne akarna hosszú és egészséges életet? Vajon azért élünk mi emberek így önpusztító módon, mert ennél jobb módszert nem ismerünk időnk eltöltésére ebben a röpke anyagi létben?

És a válaszok... Rengeteg időt teszünk a pénz hajszolásába, de nagyon kevesen vagyunk hajlandóak tanulni a pénz működéséről, vagy a pénzkereső adottságainkat fejleszteni. Utáljuk a munkahelyünket sokszor, mert méltatlanul bánnak velünk, de ugyanakkor a tevékenységet sem érezzük magunkénak. Mégis kitartunk az adott hely mellett, mondván: nincs más, hova máshova? A pénz meg kell a jelenlegi életszínvonal fenntartására, neadj' Isten a hitelek törlesztéséhez. Vagy jól keresünk a munkahelyünkön, talán élvezzük is a tevékenységet, de az egészségünk bánja a mozgásszegény életmódot és időnk sem marad semmi egyébre. Ugyanakkor hétvégén a fennmaradó két szabadnapon más helyszínen, immár " saját magamnak", de ugyanúgy hullára dolgozzuk magunkat.

Felépítettünk egy mesterséges, modernnek nevezett környezetet, ahol a mindennapjainkat éljük. Látjuk, hogy egyeseknél pénz van dögivel. Látjuk hogy egyesek hogy viselkednek másokkal a pénzért. Látjuk hogy egyesek mit művelnek saját magukkal a pénzért. Látjuk, hogy mennyire minden mozgás és akció a pénzre épül a társadalomban. Pénzzel lehet embereket motiválni, hogy megtegyenek dolgokat. Lehet motiválni, hogy ne tegyenek meg dolgokat, amit egyébként szívesen megtettek volna. Az emberek mindenüket odaadják a pénzért, mindenekelőtt pedig az idejüket és a figyelmüket.

Mit kapnak, mit kapunk a pénzért cserébe? Valamennyi szabadságot vágyaink beteljesítésére, elismerést, kiszolgálást, reményt egy kielégítő életmód elérésére. Ugyanakkor mentálisan beszürkült embereket, törtető és szenvedélyes "embereket", hatalmas különbséget a látszat és a valóság között, valódi betegségeket- amiket megpróbálhatunk a pénzeszközeinkkel legyőzni. És itt jön be a cikk címe...

Korunk vezető gyógyszergyárai, mint az Eli Lilly, Novo Nordisk, Roche stb. dollár milliárdokat tesznek bele korunk olyan betegségeinek kezelésére alkalmas szerek fejlesztésébe, mint az Alzheimer- kór. Az Alzheimer- kór a 60 év felettiek 1/20- át, a 80 év felettiek 1/5- ét érinti. A tudományos nézőpont jelenlegi kijelentései arra mutatnak, hogy az agyban bizonyos fehérjék kicsapódása hatására a vérkeringés összeomlik, a mentális képességek pedig emiatt hanyatlanak.

Ugyanakkor tudni kell, hogy korunkban ezen a betegségek száma trendszerűen növekszik. Ahogyan a rák megjelenése is. Tehát ahogyan felgyorsul a haladás, bizonyos dolgok mellett elhaladunk. Ami régen volt, mára nincs. Ami eltűnik, az például a hosszú és egészséges élet tudománya, ami őseinknek még a birtokában volt. Ők még tudták valóban gyógyítani magukat. Ma csak tüneteket kezelnek. Tudni kell azt is, hogy a modern kori gyógyszergyárak olyan szereket fejlesztenek csak ki, aminek hatóanyagát szabadalmaztathatják. Miért? Mert akkor a licenc alapján óriási bevételre tehetnek szert abban a 8 évben, amit a szabadalmi védelem ad.

Felmerül néhány kérdés: Vajon a gyógyszergyárak érdekeltek - e a betegség kialakulásában? Érdekeltek -e a maradandó gyógyulásban? Ha lenne az Alzheimer- kórra életmód váltásbeli javulási lehetőség, vagy természetes úton beszerezhető panacea, akkor a gyógyszergyártók mennyire igyekeznének ezt nyilvánosságra hozni? (Uram Atyám, eltitkolni?) Mert ugyebár a gyógyszergyárak elsősorban az emberiség egészségének megőrzésére, helyreállítására fogadtak hűséget... És még véletlen sem arra, hogy egyes befektetői körök sokszoros tőkemegtérülési igényeit kielégítsék. ( Történetesen és általában, vagy sok esetben az emberiség széles köreinek rovására.)

De tegyük fel, hogy a gyógyszercégek segíteni akarnak és törekvésüknek van is látszata.Mert vannak már korai Alzheimer stádiumokban, bizonyos eredményességgel adagolható gyógyszerek. Ilyen például a Lequembi, ami az USÁ-ban elfogadott szer és éves szinten 26. 000 dollárba ( 9 millió) forintba kerül vele a kezelés. Ez a szer az Alzheimer kór kifejlődésének korai szakaszában segíthet egyes betegeknél lassítani a betegség lefolyását. A hatás eléréséhez szükséges a problémával szembesülni, a kezdeti jelek felismerése, elmenni kivizsgálásra, elfogadni a kezelést, együtt élni a problémával és vállalni az eddigi életmódunk alkalmasint felfordulását és megváltozását. Továbbá kell szerezni némi anyagi forrást a kezelés ellenében.

És végül még néhány kérdés: Vajon meg kell várnunk, amíg kialakul nálunk egy Alzheimer vagy egy hasonlóan destruktív betegség? Vajon a jelenlegi rohanó életmódunk mennyiben eredményezi a korra annyira jellemző betegségek kialakulását? És mégegyszer: Ha vajon vitaminokkal és gyógynövényekkel elérhető volna a javulás, vajon mennyire lenne az orrunk előtt ez az alternatíva? Vagy fordítva: vajon a gyógyszerlobbi és sokszor az általa befolyásolt törvényi szabályozás vajon mennyire igyekeznének eltüntetni minden ilyen nyomot ami a kedvező megoldás irányába mutat? Továbbá, ha mi magunk megtennénk a tőlünk telhetőt már idejekorán, egészségünk teljében, annak fenntartása és megőrzése érdekében, akkor nem lenne sokkal üdvösebb az egészségi helyzetünk?

Személy szerint egy bibliai idézetet hoznék ide, mint az öngondoskodás és előrelátás kijózanító nektárcseppje. " Tartsd nyitva a szemed, és nem fogsz éhen halni. " (talán a Bölcsességek könyvéből) A szem alatt megértésem szerint az elme nyitottságát, élénk fantáziát, önálló kezdeményezőkészséget kell érteni itt. Ezen nyitottság eléréséhez kell, hogy halljunk és olvassunk. Kell, hogy a hallottakon elgondolkodjunk. Ugyanakkor kell tudnunk, hogy mit akarunk az életünkben. Ez segít a megélhetési aggodalmaink mérséklésében. Segít időt teremteni a testünk- elménk- lelkünk szükségleteinek kielégítésére. Segít józanabbul, kiegyensúlyozottabban, bölcsebben élni ebben a világban, kevésbé kiszolgáltatva az emberiség ellenségeinek. És mindenek előtt ezt az idézetet megértve elindulhatunk az úton, amin egy ponton majd a saját lábunkra állhatunk (emberileg) és nem csak úgy, hogy munkahelyünk van és már nem mások tartanak el minket. Ennek az önálló gondolkodás és döntéshozás képessége a legfőbb jele. Tehát, hogy Felnőtt ember vagyok.