Alternatív fizetőeszközök a rablógazdaság megkerülésére
Kormányszinten igyekszenek alkotmányi hatályba emelni a magyar emberek készpénzhasználathoz való jogát. Törvénybe igyekszik foglalni még a bankautomaták kötelező kihelyezését minden településen. A kormány álláspontja szerint ezzel megkerülhető a bankok nyerészkedése, még akkor is ha a gazdaság teljes "kifehérítését" az elektronikus fizetéstől várják. A cikkben szó lesz alternatív érték közvetítőktől és a gazdaság "kifehérítésének" lehetséges okairól.
A teljesen átlátható gazdasági, pénzhasználati folyamatok az adó és vám hivatal törekvése. Az állam fenntartása óriási mennyiségű pénzeszközöket emészt fel, ami a bevételek közel 2/3 -ának esetében adósságszolgálatra megy el hazánkban. A nyugatias modernitás országaiban adóztatással igyekszenek előteremteni a szükséges pénzt. Mindenhol, de nyugaton nagyon szembetűnő az adóterhek jó ízlést és az elviselhetetlenség határait sértegető mértéke. Az adózás elkerülésére jobb megoldást kínál a materiális fizetőeszköz, mert központilag nem követhető a forgalma. Egyszerűen egy vállalkozó ha teheti, elkerüli a számla és blokk adást, ezért esetleg olcsóbb vételárat szab meg. Ez az elsődleges piacon egyre kockázatosabb, míg a "zavarosabb" környezetben, ha a termelők és kereskedők tehetik és bíznak egymásban, akkor meg tudják oldani a hatóság számára láthatatlan kereskedelmet. Ilyenek a kisebb helyi piacok, alapvetően a lokalitás szintjén működhetnek ezek a mindenki számára kedvező megoldások. Noha a gazdaságot a kis termelők és vállalkozók tartják fenn és viszik a hátukon, a hatóságok mégis őket szipolyozzák ki a mértéktelen adóterhekkel. Mivel mindenkinek muszáj anyagi értelemben is boldogulnia, a túlélést törvény- és szabálysértésekkel próbálják úgymond fenntartani.
Többé- kevésbé kaotikus hát az önfenntartás kérdéskörét érintő téma, hát még akkor ha valaki teljesen legálisan igyekszik, a lehető összes szabályozásnak megfelelve megszerezni szükségleteit. Sokan érzik ellehetetlenülten, sarokba szorítva magukat az adóztatási és törvényi megszorítások által. Mivel ugyanakkor másik oldalról a globális adósságszolgálat kíméletlenül követeli jussát, az állam a polgárok szorongatásával hárítja át a feszültséget és problémát. E probléma egyik "megoldási lehetősége" a gazdaság kifehérítése.
Mint korábban pedzegettem, a megoldás az együttműködésben és a lokalitás kooperatív értékmegőrzésében rejlik. Egy korábbi cikkben szó volt a Soproni Kékfrankról. Ez egy helyi fizetőeszköz, amelyet a termelők, szolgáltatók, árusok egyaránt elfogadnak, és rend szerint a Forintban mértnél 5-10 %-kal kedvezőbb áron számítják be. Mivel e helyi pénz csak a szükséges mértékben inflálódik, a lokális vállalkozók képesek megőrizni az általuk termelt értéket. Képesek, mert a pénzüket nem hígítják fel újabb és újabb bankjegyek nyomtatásával. Ez az oka a piaci verseny moderált keretek között tarthatóságának, valamint helyi együttműködés serkentésének. Így nem kell egyre többet, egyre gyengébb minőséget termelni, hogy minél több dolgot vásárolhassunk a kapott pénzért. Persze egyre magasabb áron. Mint az a hivatalos fizetőeszköznél olyannyira jellemző. Ugyanis ez generálja a folytonos versenyt, amit legszebben Darwin mondott ki: " survival of the fittest "- a legéletrevalóbb marad fenn. Ez vezet a társadalmak, közösségek és egyének egymással szembenállásához, acsarkodásához, kollektív bizalomvesztéshez. Ily módon közvetve a pénz vezet a társadalmi kötelékek hanyatlásához. Értelmes emberek ezt látják és megoldásként kísérleteznek a helyi fizetőeszközökkel, mint a Kékfrank,Balatoni Korona és a Bocskai Korona.
Másik. Láttam egy mémet, az üzenete: " Nyomtass saját pénzt, művelj kertet! " Ez nagyon egyszerű. Ugyanis amit a kertből betermelünk, az után nem fizetünk adót, nem kell megvásárolni a boltban, általában magas minőség és közvetlenül felhasználható. Ugyanakkor csereértéket is képez. Továbbá nem elhanyagolható a közösségépítő ereje sem. Igen. Ha termelek fölösleget, elajándékozhatom a szomszédnak. Ez a kapcsolatot építi és további kölcsönös együttműködést feltételez. Erről elfeledkeztünk, pedig a világ mindig is a kompenzáció elve szerint működött, működik és így is fog. Tehát ha adsz, kapni is fogsz.
A helyi kisebb- nagyobb kalákakörök szintén a modernitás és szekularizáció által elvesztegetett kölcsönösséget, valamint a moralitás megőrzését igyekszenek működtetni. Ilyen közösségekben a pénz közvetítőeszközként és nem célként szerepel. Egymás kölcsönös segítése, törekedve az egyenlőségre, ahol nem csak felajánlások de az elfogadás is hasonló arányban jelenik meg. Magyar Ország szerte számos hasonló motivációjú közösség létezik. Ezek a társaságok az igény támasztásával bátorítják a tagjaik készségfejlődését, szakképzettség szerzését. Sok szempontból mondhatjuk a kalákákról, együttműködésekről azt, hogy segítik a társadalom gyökereinek helyreállítását.
Ez volt pár gondolat az értékcseréről, érték közvetítésről és az alternatív gazdasági folyamatokról.