Részleges tartalékolású bankrendszer - avagy, csak nyomom a gombot és dől a lé!
Folytatás...Az előző cikk tárgyalta a FED, Amerika -magán- jegybankjának tevékenységét, működésének körülményeit. Most beszéljünk a pénzrendszerről szerte a világban, megértve történelmi szerepét. Az újabb kori időszámítást megelőzően, nagyjából Jézus korában a zsidók sokféle pénzérmét használtak Izraelben. Adójukat az egyháznak azonban csak a 12 gramm súlyú, ezüst fél sékellel tudták megfizetni, mert ezt elfogadták a templomban. Szerte az országból érkezett a nép és változatos pénznemeit fél sékelre váltva letudta időszakos adókötelezettségét. Ugyanakkor az élelmes pénzemberek, a James Madison által Pénzváltóknak nevezett közösség, észrevette a zsidók ezen szokásában rejlő nyereségszerzés lehetőségét, és együtt felvásárolták a forgalomban lévő teljes fél sékel állományt. Azt követően a zsidók csak tőlük vásárolhatták meg az egyedi pénzérmét olyan magas áron, amelyen csak lehetséges volt azt eladni nekik. A népesség kiszolgáltatott volt, mert szüksége volt az érmére, míg a Pénzváltók monopol helyzetbe kerültek és visszaéltek anyagi előnyükkel.
A Római birodalom történelme során az uralkodók többször próbálkoztak szembeszállni a pénzemberek hatalmával és korlátozni tevékenységüket. Igyekeztek megfékezni az uzsorásokat különböző törvényi rendelkezésekkel és a földtulajdont 200 hold mértékéig szabályozni. Később Julius Caesar uralomra kerülve saját, kincstári kibocsátású pénzt veretett és bőségesen ellátta vele a népet, jólétet eredményezve- de ezt egyesek nem nézték jó szemmel. A Pénzváltók. Caesart később megölték és a pénzkínálat az idők előrehaladtával egyre csökkent, ugyanis a kibocsátása újra magánkézbe került. A pénz fogytán az emberek elveszítették tulajdonukat, elszegényedtek. Láthatjuk napjainkban is ezt, mikor a bankok növelik a forgalomban levő pénz mennyiségét, vagy mikor épp csökkentik azt.
Menjünk Angliába. A középkorban az aranyművesek páncéltermeikbe befogadták a forgalomban lévő aranyat, melyet letétbe helyeztek el náluk. A nemesfémért bizonylatot állítottak ki, mely pénzhelyettesítőként működött és mindenütt elfogadták tudva, hogy azt bármikor aranyra lehet váltani. Később az aranyművesek megértve, hogy a letételezett nemesfém készletre általában nincsen egyszerre szükség, elkezdtek több bizonylatot kibocsátani és forgalomba helyezni. Ez a csalás egy formája, ami elvezet napjaink részleges tartalékolású bankrendszerének működési alapelvéhez. Ezen gazdálkodási módszer vezet a már forgalomban lévő pénz értékének csökkenéséhez, az inflációhoz. (Az infláció többek között a fedezet nélküli adósságpénz mivoltában-, másrészt abban rejlik, hogy újabb bankók nyomtatásával a már forgalomban lévő értéke "hígul".)
A problémát időben észlelve I. Henrik angol király a XII. században bevezette a rováspálca rendszert. Ez egy egyszerű botocska, amire rávésték a címleteket, hosszában kettévágták, egyik felét a király kincstárában hagyták míg a másik forgalomba került.
Évszázadokon keresztül ilymódon lehetett befizetni a királyi adót, míg az aranyművesek és pénzváltók hasztalan próbálkoztak um. " lufipénzük" bevezetésével. A rendszer az 1600-as évek közepéig működött, mikor a pénzemberek által létrehozott és fizetett Oliver Cromwell a forradalom során megdöntötte a király hatalmát, lefejezte őt és ezzel örökre felborította szakrális társadalmi hierarchiát, amely azt megelőzően időtlen idők óta működött. Cromwell a pénzkibocsátás jogait megbízóinak adta, akik megkezdték világhódító tevékenységüket, Angliát folytonos háborúskodásba taszítva. Ezt követően az Angol uralkodók már hiteleket vettek fel, amelyet háborús költségek fedezeteként használtak, valamint a világ gyarmatosítására fordítottak- ami mint látjuk később, kizárólag a pénzügyi elit érdekeit szolgálta. (Érdekes megjegyezni itt az uralkodók adósságcsapdába csalásával rákényszerültek, hogy hitelezőik utasításait kövessék, tehát csak névleg voltak királyok. Másrészt a pénzügyi elit kérése a gyarmatosítás megkezdésével, fejlesztésével arra kényszerítette Anglia - és más gyarmatosító országok- királyait, hogy hozzák létre a globális uralom infrastruktúráját, megteremtve ennek feltételeit. A szükséges hajó, fegyver, katonaság, pénz hitelekből materializálódhatott, aminek egyre növekvő kamat és tőketartozás terheit a király kénytelen volt ráterhelni a birodalomra, javaira és a népre. Persze a hitelek folyósítói ugyanúgy a Pénzváltók voltak, amint a kikölcsönzött pénz is a közvetlenül az ő érdekeiket szolgálta. Végső soron a gyarmatosítás vezetett el a világ homogenizálásához, majd egyre inkább összenyitásához, ahogyan közeledünk napjaink globalizmusához.)
Folytatás következik...