Vasúti teherszállítás, az optimális alternatíva

Egy megelőző cikk is tárgyalta már a vasúti logisztika előnyeit a közúti megoldással szemben. Világszerte lehetőség adódik, legalábbis a tengerek által el nem választott területeken, arra hogy gyártókat és fogyasztókat összekapcsolhassunk szárazföldi úton és emellett a közútinál jelentősen alacsonyabb öko- lábnyomot hagyva. Megfelelő szervezés mellett akár Ázsia- Európa között is létrejöhet kedvező áron nagyteher forgalom.

Persze, korunk emberének idő szűkében a szükségletek azonnali kielégítése a legfontosabb. Mondhatni az ár nem számít. A képet színezi még a romlandó áruk időszűkös szállítási feltétele is, de a világpiac koránt sem csak ilyen termékekkel kereskedik. Húsz- harminc évvel ezelőtt láthattuk Magyarországon is, amint a Hegyeshalomnál vagy más nyugati határon beérkező kamionos tranzitforgalom az erre a célra kialakított vasúti kocsikra hajtott, míg a sofőrök a csatolt személy- és hálókocsikra ült és így haladtak keresztül az országon. Útjuk végeztével pedig keleti, déli szomszédjaink határán legördültek a trélerekről és ennyi.

Az idő tekintetében talán nem 1 hanem 1,5 napig tartott az út nyugat és kelet között. Ugyanakkor nyilván nem kizárólag az idő az egyetlen szempont ebben az egyenletben. A mobilitás igénye reális és jogos minden ember számára, mégis sokan élik le egész életüket egy szűk környéken. Ahogyan a 90-es évek óta mind a szárazföldi, mind a légi közlekedés járműveinek száma sokszorosára emelkedett, úgy az ezek által elfogyasztott üzemanyag káros kibocsátása, zajszennyezés mértéke is többszörösére növekedett.

De maradjunk az áruforgalomnál. Minél több termék létrehozásához, annál több nyersanyag szükséges, amit viszont a természettől kell elvenni. Látjuk a kíméletlen kitermelés okozta környezeti sokkokat világszerte- Amazonas őserdők és Kínai bányák, olajmezők szerte a Földön... Ezek lokálisan, majd a tranzit következtében globálisan is  terhet rónak a környező területekre, míg a feldolgozás és finomítás még mindig hátra van.

Vissza Magyarországra. Az évek alatt több alkalommal is duplázódott kamion tranzitforgalom a hagyományos főutakat használta autópályák híján, az elmúlt 30 év során. A nyilván jelentős zaj és lég szennyezés a környező települések lakosait tűrőképességük határáig sodorta. Sokan, vagy néhányan akik tehették, jobb vidékre költöztek, míg a tehetetlenek csak próbáltak együtt élni az élhetetlennel. A problémára autóutak és sztrádák építésével reagált a kormányzat. Az új utak gyorsabbá tették az országon áthaladás idejét és a lakosság helyzetén is könnyítettek.

Idáig eljutva az a kérdés merül fel bennem, hogy minek építeni temérdek ezer- milliárd Forintokból utakat? Miért kell az utakra az EU adófizetőinek nehéz munkával megkeresett pénzét elkölteni? Miért nem keresünk élhető és mindenki számára elfogadható megoldásokat? És végül miért követi a világ lakossága és kormányai a nyugati életformát, ami csak az adók emelésével, az életkörülmények romlásával és a külső- belső környezet elszennyezésével foglalkozik?

A válaszom pedig az önálló gondolkodó és függetlenül dönteni képesség kifejlesztésében gyökerezik. Talán a kormány és a társadalom nem viselkedik józanul, de az egyén erre még képes lehet. Én, te és mások képesek vagyunk tanulni és tapasztalni. Képesek vagyunk a saját életünket a legjobb belátásunk szerint alakítani. Képesek vagyunk együttműködni más értelmes emberi lényekkel, akik szintén látják, hogy a körülöttünk zajló örvénylések ellenünk hatnak. Ha az "ahogy esik- úgy puffanik" elv alapján tengetjük életünk napjait, akkor mások fognak dönteni helyettünk, a sors játékszerei leszünk. Ehelyett nekünk magunknak kell szerveznünk azon problémakörök területén, amelyek az életünket érintik. Mint például a megélhetés.

Nyilván a kereskedelem a megélhetés témakörébe tartozik és világunkat a biznisz hajtja. A profit a sok mozgás mozgatóereje. A haszon miatt kell sokszor a legtöbb szempontból kedvezőtlen feltételek mellett dönteni. A közúti szállítmányozó cégek hatalmas pénzforgalmat csinálnak, de még az övéknél is vaskosabb az üzemanyag előállító multik tiszta cash- flowja. Az olyan mogulok, mint a Shell vagy Európai szektortársai elképesztő lobbierővel rendelkeznek és ha ők a szárazföldi valamint légi forgalom növekedésében érdekeltek, számíthatunk rá, hogy az EU valamint a lokális kormányok a közútépítésre fordítják majd anyagi forrásaikat. Még akkor is, ha ez az általuk képviselt népesség valódi érdekei ellen megy. Így eshet meg a környezeti szempontból kedvezőtlen, közúti tranzit egyre növekvő térnyerése, míg a legtöbb szempontból megfelelő vasúti teherforgalom hanyatlása. Szinte mindenkinek jobb lenne de az anyagi érdek mást diktál. 

Mit tehet a jelentéktelen, gazdasági és politikai súllyal nem rendelkező hétköznapi polgár? Nyissuk ki a szemünket! Külföldön- belföldön egyre növekvő trend a helyi és időszakos termékek felhasználására még ha van is olcsóbb másutt, messzebb. Számos, kölcsönös előnyökkel járó együttműködés születik többek között az osztrák kis parasztok között is a földművelő eszközök, gépek megosztásával és egymás támogatásával. De ott van a hazánkban egyre terjedő kosárközösség, a helyi termelők és fogyasztók összekötésével. Vagy Sopron és környékén a Kékfrank nevű helyi fizetőeszköz használata. Ide tartozik még a kisvárosok kerti területein a házak elé kihelyezett helyi termékek becsületkasszás forgalmazása.